elkomolyodik
elkomolyodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. Vki, vmi elkomolyodik: vkinek, vminek vidám, derűs állapota v. jellege komolyra fordul. Elkomolyodik vkinek az arca, a tekintete. Amikor rápirítottam, a gyerek elkomolyodott. A lelkész azt várta, hogy a furcsa ember e szóra egyszerre el fog komolyodni. (Jókai Mór) A leányka hirtelen elpirult, elkomolyodott. (Krúdy Gyula)
2. (régies) Komorrá v. komorabbá válik. Berzsenyi … napról-napra elkomolyodott. (Vas Gereben)
elkomolyodás; elkomolyodó; elkomolyodott.
