elkönyvel
elkönyvel tárgyas ige
1. (kereskedelem) <Könyvelési tételt> a kereskedelmi könyvbe v. könyvelési lapra bejegyez, bevezet. Elkönyveli a bevételt és a kiadást.
2. (átvitt értelemben) <Előnyt, sikert, eredményt> vkinek betud, vkinek a javára ír. Vkinek a ® javára könyvel el. A fényes eredményt magának könyveli el. A győzelmet a jó vezetés javára kell elkönyvelni.
3. (átvitt értelemben) Elkönyvel vmit, vkit vminek, vmilyennek: vkiről, vmiről (gyak. felületes ítélet alapján) egyszer s mindenkorra véleményt alkotva, ezentúl vminek, vmilyennek tekint. Ezt a gyereket rossznak könyvelték el. Tettét úgy könyvelték el, mint tapintatlanságot.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Szó, ellenvetés nélkül tudomásul vesz vmit; lenyel (3a). Ezt nem vagyok hajlandó minden további nélkül elkönyvelni. Mit tehetett mást, elkönyvelte a sértést. || a. (átvitt értelemben, ritka) Mélyen emlékezetébe vés, nagyon megjegyez. Nyilas Kati … az apjával szembeszállott. De ebben a világban egy ilyen eset elég volt arra, hogy az egész egyenrangú világ tudomást vegyen róla s elkönyveljék. (Móricz Zsigmond)
elkönyvelés; elkönyvelhető; elkönyvelő; elkönyvelt; elkönyveltet.
