ellenállás
ellenállás [n-á] főnév -t, (-ok), -a
1. Az ellenáll igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; tevékeny szembehelyezkedés, védekezés, dacolás, ellenszegülés. ® Aktív ellenállás; az ellenállás fészke ¬; ellenállás nélkül adja meg magát; vmi megtörik vkinek az ellenállásán; a csapat ellenállásra talál; ellenállásra képtelen; ellenállást fejt ki (® kifejt); legyőzi az ellenállást. Makacs ellenállást, nagy viadalt készít. (Arany János) Könnyű volt ott a győzelem, ahol nincs ellenállás. (Jókai Mór)
2. (politika) Politikai erők szervezett, gyak. cselekvő szembehelyezkedése az elnyomó rendszerrel. Nemzeti ellenállás; ® passzív ellenállás; az ellenállás hőse; az ellenállás idején; részt vesz az ellenállásban. A nép ellenállásán megtört a zsarnokság. Ebben az esztendőben hősi lángok gyúltak Kárpátoktól Adriáig, nemzeti ellenállás hevítette a kuruc kedélyeket. (Babits Mihály)
3. (fizika) A mozgással ellentétes irányú és azt akadályozó erő. Csavarási, nyomási, súrlódási, vontatási ellenállás; belső, hasznos ellenállás. A víz és a levegő a mozgó járművel szemben ellenállást fejt ki.
4. (villamosság) A vezetőben megnyilvánuló tulajdonság, mely az elektromosság áramlását akadályozza. Egységnyi, fajlagos ellenállás; ® fokozatos ellenállás; ® indító ellenállás. A nagy keresztmetszetű vezető ellenállása kicsi. Az áram erőssége az ellenállással fordítottan arányos. || a. (villamosság) Az áramerősség szabályozására az áramkörbe kapcsolt – túlságos terhelés esetén kiolvadó – szerkezet. Az ellenállás kiolvadt. Ellenállást iktat be. Kikapcsolta az ellenállásokat, s a falra erősített órán ellenőrizte az ampereket. (Kosztolányi Dezső)
5. (biológia) Az élő szervezet ellenálló ereje a reá ártalmas, káros hatásokkal szemben. A szervezet ellenállása gyengül. || a. (műszaki nyelv) Az anyagnak az a sajátsága, hogy romboló, pusztító hatással szemben ellenáll. Kopási ellenállás.
Szóösszetétel(ek): közegellenállás; légellenállás.
ellenállási; ellenállásos; ellenállású.
