ellenhatás
ellenhatás főnév
Általában vmely hatás által okozott, keltett, ellenkező irányú v. jellegű, azt ellensúlyozó v. lerontó hatás, visszahatás, reakció.
1. (fizika) Vmely erő működésével egyidejűleg fellépő, rá visszaható ellentétes erő (hatása); kül. vmely testnek a rá ható erő által keltett, ugyanolyan erejű, de ellenkező irányú hatása; visszahatás, reakció. Newton harmadik törvénye a hatás–ellenhatás tétele. || a. (biológia) Az az ellensúlyozó, közömbösítő hatás, amelyet élő szervezet fejt ki védekezésképpen vmely káros (be)hatással szemben. || b. (vegyi ipar) Reakció (3). Ezen meleg, e jól elzárt üvegben, A vegyrokonság és ellenhatás Mind összevág. (Madách Imre)
2. (választékos) Vmely cselekvésnek, intézkedésnek a szándékolttal ellentétes ellenállást v. szembeszegülést, ellenséges magatartást eredményező visszahatása (1). Kellemetlen, veszélyes ellenhatás. Bekövetkezett, jelentkezett, kirobbant az ellenhatás. A rendelkezés ellenhatást szült. Az intézkedések erős ellenhatást keltettek.
ellenhatású.
