ellenkezés
ellenkezés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Az ellenkezik (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, magatartás; az a tény, hogy vki ellenkezik vkivel; vitázó, tiltakozó ellentmondás, szembeszállás, ellenszegülés. Az ellenkezés ösztöne. Szokása az ellenkezés. Megszállta az ellenkezés ördöge. Ellenkezés nélkül követett. Nem tűr ellenkezést. Ellenkezést kelt vkiben. Amit én parancsolok, Abban ne történjék ellenkezés soha. (Vörösmarty Mihály) || a. Összetűzésekben megnyilvánuló nézeteltérés; egyenetlenkedés, civódás. Állandó ellenkezésben élnek. Ellenkezésbe jut vkivel. Csányi … szúró tekintettel [nézett] Szemerére, kivel sok ellenkezése volt. (Jókai Mór) Maguk ugye ellenkezésben élnek? (Mikszáth Kálmán)
2. Ellentét. Ellenkezésbe kerül önmagával. Ellenkezésbe jut v. kerül a józan ésszel.
