ellenőrző
ellenőrző [n-ő] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami ellenőriz, amivel, aminek a segítségével ellenőriznek. Ellenőrző tisztviselő, bizottság; ellenőrző értekezlet ¬; ellenőrző óra, szerkezet, szerv. || a. (iskolai) Ellenőrző könyv(ecske): tanulók számára rendszeresített nyomtatott füzetke, amelybe a tanuló tanulására, magatartására, mulasztásaira stb. vonatkozó közléseket jegyzik. Beírta az intőt az ellenőrző könyvbe.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Ellenőrző személy, ellenőr. Így akar tőlünk megszabadulni! A két vigyázó ellenőrzőtől, akik halállal fenyegetik őt. (Jókai Mór)
2. (iskolai, ritka, bizalmas) Iskolai ellenőrző értekezlet, intőkonferencia. Holnap tudjuk meg az ellenőrző eredményét.
3. (bizalmas) Ellenőrző könyv. Aláírattad otthon az ellenőrződet?
