ellenszegül
ellenszegül tárgyatlan ige
1. Vmely követelést, parancsot nem teljesít, vkinek, vminek nem engedelmeskedik. Ellenszegül a felhívásnak, a törvénynek. S parancsot ád király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden welsz énekest! (Arany János) Ő bizony ellene nem szegül az alkotmányos rendnek … (Mikszáth Kálmán)
2. Szembeszáll vkivel, ellenáll vmely támadásnak, útjába áll vmely támadó szándéknak, kísérletnek. Bátran ellenszegült az elfogatására küldött katonáknak. A magyarok ellenszegültek a németesítő törekvéseknek. Egy szolga … szánalomból ellenszegült e tettnek, és urára Kardot huzott. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Néhány őr ellenszegült, azokat leszúrták [a betyárok]. (Móricz Zsigmond)
ellenszegülés; ellenszegülő.
