ellenszenv
ellenszenv [e-e-e] főnév -et, (-ek), -e [e, e, e]
Erős idegenkedés, csaknem az utálattal határos ellenséges érzés vkivel, vmivel szemben, amely gyak. nem tapasztalatok alapján alakul, hanem ezeket megelőzve, megítélésünktől és akaratunktól függetlenül jelentkezik. Megmagyarázhatatlan, ösztönös ellenszenv; ellenszenvet kelt vkiben; ellenszenvet érez vki iránt; ellenszenvvel viseltetik vki, vmi iránt v. vkivel, vmivel szemben. Nemes ember a vízzel Ellenszenvben van. (Arany János) Az öreg asszonyság tele van rigolyával … Ellenszenvei vannak némely szín, illat, ruhaszabás ellen. (Jókai Mór)
ellenszenvi.
