ellenzés
ellenzés [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. Az ellenez igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, magatartás; az a cselekvés, hogy vmit elleneznek; vmely vélemény, javaslat, tett helytelenítése, nem helyeslése, nem javallása. A házasság, a törvényjavaslat ellenzése. Ellenzéssel fogadták a javaslatot. Az ügyvéd … szavakat keresett e vakmerő visszautasítás ellenzésére. (Jókai Mór)
2. (régies) Vminek meghiúsítására való törekvés, testi v. lelki ellenállás, ellenszegülés; ellenkezés. Nem fogná-e minden ellenzés még inkább nevelni szerelmét? (Eötvös József) A janicsár egészen fel volt bőszülve az ellenzés miatt. (Jókai Mór)
