elleplez
elleplez tárgyas ige
1. (régies) <Vki vmit, rendsz. szégyellni, titkolni való dolgot> lepellel, lepelül szolgáló vmivel eltakar, elfed. Elleplezi keblét, szemérmét. || a. (átvitt értelemben) Ami fiu-szivét nyomta, | … rejti pirulva maga önmagátul, Fátyollal eszében elleplezi hátul. (Arany János)
2. (régies) Vmi lepelként, takaróként van vmi fölött, vmit eltakar, elfed. Nem egyéb könnyű felhőcskénél, mely a napot kis ideig elleplezi. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) <Titkolni, szégyellnivaló v. helytelen tényt, állapotot> vmi módon leplezve nem enged ismertté válni, nyilvánosságra kerülni; elpalástol. Elleplezi bánatát, szándékát, szégyenét. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztettöket elleplezzék? | … Reám borúltak s könnyezének. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, régies) Általában eltitkol, elrejt, elpalástol vmit. Miért lennének ellelezve előttünk azon törvények? (Eötvös József) Bepillanthat azokba a titkokba, amik a közönség számára el vannak leplezve. (Jókai Mór)
elleplezés; elleplezett; elleplező.
