ellustul
ellustul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Vki, vmi lustává válik vmitől. Ellustult a nagy hőségtől. Agya a semmittevésben egészen ellustult. Ha ki meg ellustult békés Buda mellett, | Harcolni örökké kell, látja, Etelnek. (Arany János) Az ember a másvilágon ellustul … mindenre ráér, – telik az örökkévalóságból. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmi mozgásában lassú lesz. Zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek. | Szaporáz, mint a könnyű motorok, | ellustul, mint a nehéz tengerek. (József Attila)
2. (népies) <Hím állat> nemző vágyából v. képességéből veszít. A tenyészbika ellustult.
ellustulás; ellustuló; ellustult.
