elmered
elmered tárgyatlan ige (ritka)
1. <Szem, tekintet csodálkozástól, rémülettől stb.> egy pontra szegeződve mereven kezd nézni, esetleg vmely távoli pontra irányulni. Kék szemük elmeredt a bamba gyönyörűségtől. (Kosztolányi Dezső)
2. <Személy vmely indulat, érzelem hatására> szemét meresztve kezd nézni vmerre. Juci lelkem csak elsápadt, elmeredt … erre a szokatlan föllépésre, hanem azután elkezdett ordítani. (Jókai Mór)
elmeredés; elmeredő; elmeredt.
