elmosódik
elmosódik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
1. Elmosódik vmi: <folyóvíz mozgásától> szétmállik vmi. Ebben a kanyarban elmosódott a part. || a. <Írás víz hatására> szétfolyva olvashatatlanná válik. Az esőben elmosódott a csomagon a címzés. || b. (átvitt értelemben) <Írás> megkopik. A régi sírkövön elmosódott a név. Hogy elmosódtak a betűk! Mily | Sárgák s kopottak e lapok … (Reviczky Gyula)
2. (átvitt értelemben) <Tárgy, test, természeti képződmény, jelenség a szemlélő észlelése szerint> körvonalait elveszítve egyre jobban összefolyik környezetével. Elmosódnak a távoli épületek. Az esőben elmosódnak a hegy körvonalai. A szivárvány dísze … Zápor között mosódik el. (Arany János–Burns-fordítás) Napszállta felé kétes lila szín ködbe mosódnak el a távolabb ormok. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) El van mosódva: halványan, nem elég élesen látszik. A képen az arcok el vannak mosódva. Az alakok Mint álomképek el vannak mosódva S a félsötétben félig rémlenek. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben) <Megkülönböztető vonás> egyre inkább elhalványodik, egyre kevésbé vehető észre. A lírai és a leíró költészet között gyakran elmosódnak a határok. Regényes korrajzában elmosódik a különbség költészet és valóság között.
3. (átvitt értelemben) <Emlék, az emlékezet vmely tárgya v. része> elhalványul. Arcvonásai elmosódtak emlékezetemben. Édesanyám [emlékezetét] … a szív festette csillogóra, elmosódtak a részletek, s csak az élet fénykora maradt meg. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) <Hang, zene, zenedarab v. részlete> nem tisztán, nem jól hallatszik. A fuga szólamai elmosódnak.
elmosódás; elmosódó; elmosódott.
