elnyűtt
elnyűtt melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <tárgy, eszköz>, amelyet elnyűttek, amely a (hosszú) használat következtében csaknem használhatatlanná vált. Elnyűtt cipő, patkó, ruha. Nadrágja megroggyant, mert az elnyűtt nadrágtartó helyett alkalmazott zsineg sehogy sem tudta horpadt hasa felett megtartani. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan <személy>, akin meglátszik, hogy a hosszas megfeszített munka v. hajlott kora miatt már nincs teljes munkaerejének birtokában. Én szót se váltok ilyen tízezer Év óta elnyűtt bocskorral [= vén asszonnyal] tovább. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Elnyűtt, szegény pusztai asszony volt. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) Olyan, amit már az unalomig hangoztattak; elcsépelt. Elnyűtt dal, elmélet, mondás.
