előhozakodik
előhozakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (bizalmas)
Előhozakodik vmivel: <beszélgetés, tárgyalás közben> említést tesz vmiről, szóba hoz vmit. Várta az alkalmas pillanatot, hogy előhozakodjék a kéréssel. Most aztán előhozakodott Mihály a legfontosabbal. (Mikszáth Kálmán) Kellő pillanatban előhozakodott azzal, amit tőlem hallott. (Kosztolányi Dezső) || a. Előhozakodik vmivel: mentségül előad, megemlít, felhoz vmit. Ha szólok neki, mindig azzal hozakodik elő, hogy nem ő a felelős.
előhozakodás; előhozakodó.
