előkap
előkap tárgyas ige
1. Gyors mozdulattal hirtelen előránt, elővesz vmit. Előkapta a pisztolyát. Előkapott egy somfabotot. (Vas Gereben) A vén csikós előkapott egy tárogatót. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személyt> hirtelen előkerít, vmely munka elvégzésére gyorsan őt választja. Németh az az ember volt, kit rendesen akkor kaptak elő, mint a hólyaghúzót, … mikor már bizonyos, hogy a … borogatások és fűlevelek nem használnak. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit előkap: elcsíp, sikerül megtalálnia vkit; rábukkan vkire. Fecsegett aztán Kengyelesy, ha Vámhidyt előkaphatta. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmely célra felhasznál vkit, akivel összeakad, v. aki hajlandó kötélnek állni. Cáfolatokkal Minden ellenfelét legyőzi akit előkap. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Felelősségre vonva alaposabban megszid vkit, rendsz. kellő ok nélkül, csak azért, mert éppen kéznél van. Megint a gyereket kapta elő. Mérgében mindenkit előkapott, aki útjába került.
előkapó; előkapott.
