előleges
előleges [e-e-ë] melléknév -en [e] (régies)
1. Vmit megelőző, bevezető, előzetesen történő <cselekmény, esemény>. Mentem Heckenasthoz, hogy az Életképek szerkesztéseért előlegesen fölvegyek 200 pengőt. (Petőfi Sándor) Ajtaját kinyitották, minden előleges kocogtatás nélkül. (Jókai Mór) [A temetés] sok előleges parádéval jár. (Mikszáth Kálmán)
2. (hivatalos) Olyan <okmány, ügyirat>, amely vmely írást, számvetést, végleges v. jogerős alakban való elkészítése előtt, ideiglenesen helyettesít, hogy addig is tájékoztatást adjon, v. felhasználható legyen; előzetes. Endre az előleges jelentést készíté el. (Vas Gereben) A nyolcszáz forint előleges költségvetést elfogadja. (Tolnai Lajos) || a. (hivatalos) A leglényegesebb mozzanatot megelőző, azt előkészítő, bevezető. Barátink jőnek össze, kik veled Előleges tanácsban végzeni Ohajtanak. (Vörösmarty Mihály) [Az] előleges kérdések után arra intetett, hogy vallomására meg fog eskettetni. (Eötvös József) Az előleges értekezletről elkéstem. (Arany János)
3. Előbb meglevő, vminek megértését elősegítő <tudás, ismeret>. A közlő ne tegye fel olvasóinál előleges ismeretét a körülményeknek. (Arany János)
