elömlik
elömlik [l-ö] tárgyatlan ige elömöl (választékos)
1. (ritka) <Folyékony anyag> kiömölve szétterül vmin, elönt, eláraszt vmit. A pohár megbillent a kezében, a bor elömlött a ruháján. || a. (ritka) Kiömölve elfolyik. A Paphlagonoknak elömlik hagymalevesse. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Vmi elömlik vmin: <ömlő, áradó anyag, kül. gáznemű anyag> szétáradva, szétterülve elborít vmit. A füst elömlött a talajon. Köd ömlött el vidéken. A föld párája, mint valami szürkés folyadék, látszott elömleni a végtelenben. (Mikszáth Kálmán) || a. <Fény> szétárad, elárad vhol, vmin. A napfény elömlött a tájon. Sápadt fény kezde elömleni a szobán. (Jókai Mór) || b. <Haj, szakáll> szétterülve, kibomolva szélesen elborít vmit. Haja elömlött vállán. Ragyogva ömlik el szakálla. (Vörösmarty Mihály) || c. (ritka, gúnyos) <Nagyon kövér személy> vhol elterpeszkedve nagy helyet foglal el. Az asszonyság elömlött a díványon.
3. (átvitt értelemben is) <Belső testi-lelki folyamat kifejezése> vkin, vmin egész lényét v. felületét elöntve megjelenik, mutatkozik. Mérhetetlen bánat ömlik el rajta. Nyugalom ömlött el rajta. Halvány pirosság ömlött el az arcán. (Gárdonyi Géza) Az arcán önteltség ömlött el. (Kosztolányi Dezső) Tehetetlenül töprengett, sovány arcán az izgalom pírja ömlött el. (Nagy Lajos)
4. (ritka) <Víz> nagy tömegével, ömölve, folyva elhalad vhol. Jégkéreg borítja a nagy folyamot, amely fővárosunk mellett elömlik. (Krúdy Gyula)
elömlés; elömlő; elömlött.
