eloszlik
eloszlik [l-o] tárgyatlan ige, (régies) eloszol
1. <Embertömeg, légnemű v. a levegőben lebegő, ill. folyadékban oldódó porszerű anyag v. részekből álló dolog> egyedekre, ill. apró részecskékre oszolva eltávozik, eltűnik. Eloszlik a csődület, a pára, a porfelhő. A konyhasó eloszlik a vízben. Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék. (Vörösmarty Mihály) Mikorra a füst eloszlik az árokból, a dervisnek nyoma sincs ott. (Gárdonyi Géza) A hirdetményt néző tömeg eloszlott. (Gelléri Andor Endre)
2. <Emberi, állati szervezetben rendellenesen felhalmozódott anyag> hosszabb idő alatt fokozatosan eltűnik. Eloszlik a daganat; eloszlanak a kiütések. Még vagy három daganattal, Melyek a hátáról nem akartak eloszlani, ágyban Kornyadozott. (Fazekas Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Érzés, lelkiállapot> megszűnik, semmivé lesz. Eloszlik az aggodalma, a bánata, a félelme. A hazánk felé való menetelünknek sok szép vigasztalása úgy eloszlik, mint a felhő. (Mikes Kelemen) E csalódás … eloszlik, mihelyt Bánk összefüggően beszél. (Arany János)
4. Megoszlik. A meleg a lakásban egyenletesen oszlik el. A teher a résztvevőkön egyenlő arányban fog eloszlani.
5. (régies) <Országgyűlés> feloszlik. Az országgyűlés végzet [= határozat] nélkül oszoljon el. (Kölcsey Ferenc)
eloszlás; eloszló; eloszlott.
