előterem [1]
előterem [1] tárgyatlan ige
1. Hirtelen, váratlanul megjelenik, láthatóvá válik. Egyszerre csak előtermett öt markos legény. Bámult …, hogy ennyi magyar ember honnan tudott olyan hirtelen előteremni, mikor azelőtt mind német volt. (Tolnai Lajos)
2. <Olyan dolog, amelynek (hol)léte bizonytalan>, hirtelen előkerül, rendelkezésre áll. Mikor a nemzeti seregnek élelem kell, egy kurta nyugtatványra előterem minden. (Jókai Mór)
előtermett; előtermő.
