előteremt
előteremt tárgyas ige
1. Nagy fáradsággal, nehéz munka árán v. kockázattal megkerít, megszerez <olyan vmit, ami feltétlenül szükséges, v. amihez nagyon nehéz hozzájutni>. Vhonnan pénzt teremt elő; a ® föld alól is előteremti. Az erdőbe jár dolgozni, hogy előteremtse a téli tüzelőt. Mivel szokott Béla élni Pesten? … előteremtem a világ végéről is, ha itt nem kapható. (Jókai Mór) A bíró … nem tudott csak kétszáz forintot előteremteni. Tormási avval is beérte. (Móricz Zsigmond)
2. Felkutat és vki előtt való megjelenésre kényszerít <olyan vkit, akiről nem is sejtik, hol van>. Megparancsolta, hogy azonnal teremtsék elő a szökevényt. A zsoldos Wernert – az iránt nincs mentség – Parancsolja, rögtön hogy előteremtsék. (Arany János) Becsengette a komornyikot, teremtsék elő Margarit rögtön. (Jókai Mór)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Író a művében személyeket, alakokat, tájat, kort> teremtő képzeletével megalkot, létrehoz. [Shakespeare], a gondolatok s képzeletek határtalan ura, … képes vala költői lényeket előteremteni. (Vörösmarty Mihály)
4. (átvitt értelemben is, ritka) Létrehoz, kül. rövid idő alatt, hirtelen. Ilyen rövid idő alatt a gyár nem tudja mindezt előteremteni. Teremtsd elő azon dicső időt, Hol a magyar szó s név imádva lesz. (Vörösmarty Mihály)
előteremtés; előteremtett; előteremthető; előteremtő; előteremtődik.
