előtör
előtör tárgyatlan ige
1. <Ember, állat v. csapat> vhonnan kitörve hirtelen előtűnik, és nagy lendülettel előnyomul; előretör. Egy férfi tör elő a tömegből. A bokrok közül előtört a vad. Vad kergetett meg. Nézzed ott, | Ott a berekből tört elő. (Vörösmarty Mihály) Egyszerre előtörnek két oldalról az ellenség lovasai, s körülfogják a bég csapatját. (Jókai Mór)
2. <Folyadék, gáz> az ellenállást legyőzve v. annak megszűntével hirtelen és nagy erővel árad, kiárad, kitódul vhonnan. A mélyfúrás nyomán óriási tömegű forró víz tört elő. Mit látnak! | Vizet a sziklából forró-meleg árral Törni elő. (Arany János) Az erdőkből mindenünnen patakok törnek elő. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) Könnyei előtörnek v. könnyek törnek elő a szeméből v. zokogása előtör: nem tudva tovább visszatartani a sírást, sírni kezd. Könnyei előtörtek az elérzékenyüléstől. (Mikszáth Kálmán) Az öreg ember könnyei előtörtek. (Eötvös Károly) Lassan, fojtva felelt, hogy zokogása elő ne törhessen. (Krúdy Gyula)
3. <Emberi és állati hang> bizonyos szervi akadályokat legyőzve hirtelen, gyak. nehezen szólal meg. Torkából kiáltás tört elő. Elgyötört tüdejéből és légzőcsövéből csak fulladásszerű, rekedtes hörgések törtek elő. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Hang, zenekari szólam> hirtelen nagy erővel megszólal, felharsan. Harsány zenébe tör elő A trombita. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Előtör (vkiből): <vkinek elfojtott érzése> (következményeiben) hirtelen észlelhetővé lesz, ill. fokozott mértékben kezd nyilvánulni. A rég felgyülemlett keserűség orkánszerűen tört elő belőlük. Gyűlölete vad szitkokban tört elő.
előtörés; előtörő; előtört.
