előzködik
előzködik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (tájszó)
1. <Járművet hajtó személy> vki, vmi elé kerül v. igyekszik kerülni. A nyalka lovú palócok vágtatnak, mint a szél, s előzködnek egymással, mindenféle csúfságot átkiabálva egymás lovaira. (Mikszáth Kálmán)
2. Tolakodik, türelmetlenül előretör. Ide, ide atyafiak! … „Nonono, ne előzködjetek!” … Eszök ágában sem volt előzködni, sőt inkább nagy immel-ámmal vették az … ajánlatot. (Mikszáth Kálmán)
előzködés; előzködő.
