elperel
elperel ige elpöröl
1. tárgyas <Peres fél v. ügyvéd> perben hozott bírósági ítélet, döntés alapján elvesz, peres úton megszerez vmit. Elperel vkitől vmit. Elperelte öccsétől az utolsó holdat is. A házukat az uzsorás elperelte. Elperléd tőlem a végvárakat. (Vörösmarty Mihály) A régi Pallagi porta felét elperelték, s oda építettek új házat. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (régies) Pereskedéssel elveszít, eltékozol vmit. Nemes ember volt az, mindenét elperlé. (Arany János)
2. tárgyatlan (ritka) Hosszabb időn át pert folytat. Évekig elperelt ebben az ügyben.
3. tárgyatlan Hosszabb időn át, huzamosan perel (3). Az asszony még elperelt volna vele órák hosszat, de a férfi otthagyta.
elperelés v. elperlés; elperelő v. elperlő; elperelt; elpereltet.
