elrebeg
elrebeg tárgyas ige (választékos)
Rebegve elmond vmit. Elrebegte a boldogító igent. Elrebegte imáját. || a. (tréfás) Gyámoltalanul, félénken elmond vmit. Elrebegte a beszédét, a hozzászólását. Még több bátorságot vett magának, s elrebegte, hogy ebben a mázos szilkében meg töltött káposzta van. (Jókai Mór) Alig bírta elrebegni a fennebbi szavakat. (Mikszáth Kálmán)
elrebegés; elrebegett; elrebegő.
