elsenyved
elsenyved tárgyatlan ige
1. <Növény> senyvedve elpusztul. A nagy szárazságban minden növény elsenyved. A pincében a virág elsenyvedt.
2. (választékos) <Hosszú betegségben v. rabságban> lassan elpusztul. [A börtönben] senyvedt el bús rabságban. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Szellemi tevékenység mostoha körülmények közt, fejlődési lehetőség híján> lassan megszűnik. A művészet szabadság nélkül elsenyved. A háziipar lassan elsenyved.
elsenyvedés; elsenyvedő; elsenyvedt.
