elsüt
elsüt tárgyas ige
1. <Tűzfegyvert> a gyújtószerkezet megnyomásával, ill. meghúzásával működtet. Elsüti az ágyút; (átvitt értelemben) elsüti a ® nagyágyút; elsüti a puskáját, revolverét. Neki szegzé kebelének S elsütötte fegyverét. (Petőfi Sándor) És akkor a pásztor … Elsüti puskáját, Puska nagyot durran. (Lévay József) || a. Elsüti a ravaszt: meghúzza, megnyomja a r.-t, hogy a fegyver működjön, elsüljön. Elsütötte a ravaszt … A golyó … szétroncsolta nyúltagyát. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) <Ételneműt> a kellő mértéken túl süt. Elsüti a húst. Elsütötte a tésztát.
3. (népies) <Forró napsütés növényt, vetést> megperzselve elszárít, elfonnyaszt. A forróság, a forró nyár, a meleg nap elsüti a rétet, a veteményeket.
4. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Elsüt vmit: nagyobb veszteség nélkül túlad olyan tárgyon v. állaton, amelytől vmely okból, rendsz. értéktelen v. alkalmatlan volta miatt mindenképpen meg akar szabadulni. Elsütötte a hamis bankót. A vásárban elsütötte rossz lovát. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Elsüt vkit: <nőt> nagy nehezen férjhez ad. Az anyák dolga a leányokat elsütni, – feleselt Tóth Mihály kedvetlenül. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Elsüt vmit: nagy nehezen alkalmat, módot talál arra, hogy elmondjon, megtegyen v. felhasználjon vmit, amit mindenáron el akar mondani, meg akar tenni v. fel akar használni. Elsütötte a rossz vicceit. Végre elsüthette az érveit. A fiú … szerencsésen elsütötte a kézcsókot. (Vas Gereben)
elsütés; elsüthető; elsütő; elsütöget; elsütött; elsüttet.
