eltaszít
eltaszít tárgyas ige
1. Taszítva eltol, eltávolít magától vkit, vmit. Eltaszította a gyereket. Eltaszítja magától vkinek a jótevő ® kezét. Eltaszította a csónakot a parttól. Amint látja Györgyöt hirtelen, váratlan, Karja ölelésre nyílik akaratlan, De az eltaszítja testvérét magától. (Arany János) Nemhogy eltaszította volna a csónakot, hanem még kiugrott belőle. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Eltaszít magától vkit: szeretetét megvonja tőle. Eltaszította magától gyermekeit. [Ocskayt] egész nemzete eltaszítja és gyűlöli. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Magától eltaszít: visszataszít (3). Itt egy sötét nagy kastély Taszít magátul el. (Petőfi Sándor)
eltaszítás; eltaszító; eltaszított.
