elterel
elterel tárgyas ige
1. <Több állatot> egyik helyről más helyre, másfelé hajt. Elterelte a nyájat. || a. (irodalmi nyelvben) <Néptömeget, sereget> elűz. Az ősmagyar népet, ki tudja, hová terelte el [a mongol támadás]. (Jókai Mór) || b. Kitűzött irányától eltérít, elsodor vkit, vmit. A csónakot elterelte az ár a parttól. Az északnyugati szél elterelt bennünket valahova a Balti-tenger fölé. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Figyelmet, érdeklődést> más irányba terel, fordít. A gyereksírás elterelte a figyelmét. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személyt> eltérít, elvon vmely foglalkozástól, gondolattól, szándéktól. Oh ne nézz reám, Nehogy siralmas arcod eltereljen Ádáz müvemtől. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nem volt otthon, hogy tanácsával elterelje barátját szándékától. (Mikszáth Kálmán)
elterelés; elterelget; elterelődik; elterelt; eltereltet.
