eltitkol
eltitkol tárgyas ige
<Gondolatot, érzést> magába elzárva, nem közöl mással, titokban tartva elrejt. Eltitkolja szerelmét. Ezt mondá a bajnok, de hogy miér’ mondta, Azt a szolga előtt bölcsen eltitkolta. (Arany János) Eltitkolom, mit lelkem felfogott, És hirdetem, mit jól tudok, hamis. (Madách Imre) || a. <Vmely tényt> leplezés v. kímélés végett vki(k), ill. a nyilvánosság elől elrejt, titokban tart. Eltitkolja betegségét. Eltitkolta szégyenét. El akarta titkolni cinkosait. Igyekezett eltitkolni, hogy gyereke lesz. Eltitkolták előle apja halálát. Nemesi előnevét is eltitkolta fia előtt. (Babits Mihály)
eltitkolás; eltitkolhatatlan; eltitkolható; eltitkoló; eltitkolt; eltitkoltat.
