eltörik
eltörik tárgyatlan ige
1. <Törékeny, törhető tárgy ütés, ütődés, nyomás, feszültség következtében> két darabra törik szét; kettétörik. Írás közben eltörött a kréta. De nem hogy a cipó válna el derékon, Hanem a kés tört el, pedig nem volt vékony. (Arany János)
2. <Törékeny, törhető tárgy ütés, ütődés, nyomás, feszültség következtében> darabokra válik szét; összetörik. Eltörik a csésze, a korsó, a tányér. A lombik eltört, újra kezdhetem A nagy művet. (Madách Imre)
3. <Emberi, állati testrész, főleg vmely végtag> úgy megsérül, hogy a benne levő csont is törést szenved. Két helyen is eltörött a karja. Eltörött a gerince. Az úri ember nem tudott még csak fölállni sem, mert az egyik lába eltörött. (Nagy Lajos)
Szólás(ok): ld. mécses.
eltörés; eltörhetetlen; eltörhető; eltörő; eltört.
