eltrafál
eltrafál [l-t] tárgyas ige -t, -jon (népies, bizalmas)
Lövéssel v. dobással eltalál vkit, vmit. Jól eltrafáltad! Csupa véletlenségből eltrafálta valahogy a Laci fiút. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) <Vmely meg nem mondott adatot, tényállást> segítség, rávezetés nélkül kitalál; eltalál (4). Pontosan eltrafálta az árát. || a. (átvitt értelemben) <Kép, ill. festő v. fényképész> hűen ábrázol vkit. Akárki festette, jól eltrafálta.
eltrafáló; eltrafált.
