elutazik
elutazik [l-u] ige
1. tárgyatlan Utazva eltávozik. Elutazik vhonnan; elutazik vhova; elutazik a fővárosból. Repülőgépen utazott el. Elutazott két hétre. Az esti gyorssal utazott el Szegedre. Ellinor … még aznap csomagolt, gépkocsira szállt és elutazott. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (ritka) <Pénzt, időt> teljesen utazásra fordít. Elutazta a pénzét. Elutazza minden jövedelmét. Az egész szabadságát elutazta.
elutazás; elutazó; elutazott.
