elvadul
elvadul tárgyatlan ige
1. (ritka) <Ember> lélekben, viselkedésben v. külsőben vaddá (3a–b), állativá változik; elállatiasodik. A magára hagyott ember elvadult. Egészen elvadultam. Határozottan vérszomjas lettem. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Megnyilatkozás, külső> állatian torz, vad formát ölt. Arca, hangja elvadult. || b. <Erkölcs, cselekvésmód, magatartás> vaddá, durvává válik. Az erkölcsök elvadultak. A második félidőben elvadult a játék.
2. <Ember> az emberi viszonylatokkal, szokásokkal szemben dacossá, ellenszegülővé, ill. általában gyanakvóvá, ingerlékennyé, emberkerülővé lesz. Hogy elvadult ez a kis árva. Rossz családi élete miatt elvadult. Nehogy a gyermek elvaduljon a sok idegen ember közt: – magához vette. (Vas Gereben) Félek, már annyira elvadultam, hogy … Dzsina grófnő bájai … már nem szelídíthetnek meg. (Herczeg Ferenc)
3. Elvadul vhonnan v. vkitől: zárkózottá válva elidegenedik, eltávolodik vkitől, kiszakad vmely közösségből. Elvadul az emberi társaságtól; elvadul az apjától. Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól. (Arany János)
4. <Szelíd állat, háziállat> az ember iránt bizalmatlanná, barátságtalanná, ill. ingerlékennyé, szilajjá lesz. Úgy elvadult ez a macska, hogy simogatni se engedi magát. || a. <Szelídített állat> újból vadon élő elődeinek v. rokonainak életformájában kezd élni. A pézsmapatkány könnyen elvadul.
5. <Termesztett növény> szerzett tulajdonságait kellő gondozás hiányában elveszti, s rendsz. elburjánzik. Nagyon elvadult a málna. A gyümölcs mutatja, hogy a tőke elvadult és elaljasodott. (Vas Gereben) || a. Vmi elvadul: elburjánzik rajta a növényzet. Elvadul a liget, ha nem gondozzák. Rajtam … a Hantok tövissel telve vadulnak el. (Vörösmarty Mihály)
elvadulás; elvaduló; elvadult.
