elvágódik
elvágódik tárgyatlan ige
1. <Ember> meginogva, megcsúszva, magatehetetlenül egész súlyával elesik. Elvágódik a jégen, a síkos talajon. Székével együtt elvágódott. Mereven, mint egy seprőnyél, elvágodott. (Herczeg Ferenc)
2. (bizalmas) <Iskolában, vizsgán> megbukik. Három tárgyból elvágódott.
elvágódott.
