elvágtat
elvágtat tárgyatlan ige
1. <Ló, fogat> vágtatva elmegy, elrohan. A kocsi elvágtatott. A lovak elvágtattak a ház előtt. || a. <Személy> lóháton vágtatva elmegy, eltávozik. A huszár elvágtatott a faluba. A császár legott elvágtatott, De két kezembe két szép aranyórát nyomott. (Garay János) Azután mindketten paripára kaptak, A nagy komoly útra vígan elvágtattak. (Arany János) Fejcsóválva függesztette a tekintetét abba az irányba, amerre az amazon elvágtatott. (Krúdy Gyula) || b. (-t ragos mértékhatározóval is) Bizonyos ideig, bizonyos távolságra vágtat. Ez a ló félóráig is elvágtat. Harminc km-t is elvágtat.
2. (átvitt értelemben) <Nem állati erővel vont szárazföldi jármű> gyorsan robogva elmegy, elhalad, eltávozik. Egy motorkerékpár vágtatott el mellettünk. És nézitek, a pesti gyors | hogy vágtat el … | új és új állomásra. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, túlzó) <Személy> gyorsan, rohanva elmegy; elrohan. Csak elvágtatott mellettem, nem is köszönt. Elvágtattam a körútra az újságért.
elvágtatás; elvágtató; elvágtatott.
