elvállal
elvállal tárgyas ige
1. Elvállal vmit: kötelezi magát vmely munkának v. feladatnak önként, rendsz. anyagi ellenszolgáltatásért való elvégzésére; felvállal. Elvállalta a tető rendbehozását. Az ügyvéd elvállalta a pört v. a védelmet. Két levelet írtam, azokat kellene elvállalni a méltóságos úrnak, hogy elviszi. (Mikszáth Kálmán) Mondjad csak, elvállalnád te egy gyereknek a tanítását? (Móricz Zsigmond) || a. <Tisztséget> elfogad. Elvállalja a védnökséget; elvállalja a bírói tisztet. Volna-e kedved elvállalni az igazgató-titoknokságot? (Csengery Antal) || b. Elvállal vmely szerepet: a) kötelezi magát, hogy eljátssza; b) (átvitt értelemben) beleegyezik, hogy meghatározott vonatkozásban szerepeljen. A táblabíró … elvállalá a neki szánt szerepet. (Jókai Mór) Az állam vállalja el a „házigazda” szerepét. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vmely terhet, adósságot, büntetést> más helyett magára vállal; átvállal. Elvállalja elődje adósságait. Büntetésed szívesen vállaltam volna el. (Mikszáth Kálmán)
3. Elvállal vkit, vmit: kötelezettséget vállal vmely gondozásra szoruló személy, állat ellátására, gondozására. Elvállalt két árvát. A szomszédja elvállalta a malacait.
4. Elvállal vkit vminek: beleegyezik, hogy meghatározott kapcsolatba kerüljön vkivel. Elvállalnám apósnak. Mondd meg, kislány, a nénédnek, Vállaljon el kedvesének. (népköltés)
elvállalás; elvállaló; elvállalt; elvállaltat.
