elvét
elvét tárgyas ige (választékos)
<Saját hibáján kívül, a körülmények folytán> eltéveszt, elhibáz vmit. Elvéti az ajtót, a célt, az évszámot, a házat, a helyesírást; elvéti a ® lépést; elvéti a taktust. A helységet éjjel sem vétheti el. (Eötvös József) Az érdemes ispán gyakran elvétette a megszólítást. (Jókai Mór) Egy ember a lépcsők utolsó fokain elvéti a lépést, megbotlik. (Nagy Lajos)
elvéteget; elvétett; elvéthető; elvétő.
