elvetemedett
elvetemedett [e-e-e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Erkölcsileg romlott, emberi méltóságából kivetkőzött, minden rosszra kapható <személy>; aljas, becstelen. Elvetemedett csirkefogó, gazember. Katalin hiú, nagyravágyó, de nem aljas, elvetemedett. (Vörösmarty Mihály)
2. Az ilyen személyre valló, vele kapcs., tőle származó <cselekedet>. Elvetemedett gaztett, gyilkosság, merénylet.
elvetemedettség.
