elvirul
elvirul tárgyatlan ige (irodalmi nyelvben)
1. <Virág> elhervad, elhullatja szirmait; elvirágzik, elvirít. Nagy melegben a rózsa gyorsan elvirul.
2. (átvitt értelemben) <Szépség, ifjúság> az előrehaladó életkorral elmúlik. Vén legény volt, ifjusága Régen elvirúla. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Vki elvirul: vkinek, rendsz. nőnek, az előrehaladó életkorral ifjúsága, szépsége elmúlik. Hamar elvirult, egész kész vénasszony lett. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Tavasz a virágok elhervadásával> véget ér, megszűnik; elvirít. || a. (ritka) <Táj> a virágzás elmúltával kietlen, sivár lesz. [A köd] az őszileg elvirult téren elterült. (Eötvös József)
elvirulás; elviruló; elvirult.
