elvitet
elvitet tárgyas ige
1. Kéréssel, felszólítással, paranccsal v. feljelentéssel eléri, hogy vkit, vmit elvisznek vhova. Elvitette az útból a ládákat. Elvitette a csomagot a postára. Elvitette a gyereket vidékre. A csendzavarót rendőrrel vitette el. Az egész családot elvitetette a nyilasokkal.
2. Elviteti magát vkivel: egyenes kéréssel v. célozgatással eléri, hogy vki társként, ill. vendégként magával vigye vhova. Elvitette magát a barátjával a színházba. Nagybátyjával elvitette magát nyaralni.
elvitetés; elvitetett; elvitethető; elvitető.
