emberiség
emberiség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az eddig élt, ma élő s utánunk következő emberek összessége, az emberi nem. Az emberiség története; az egész emberiség javára; vét az (egész) emberiség érdekei ellen. A szocializmus az emberiség jobb jövőjéért való ábrándozásból tudománnyá vált. A szent emberiség sorsa kezedbe kerűlt. (Berzsenyi Dániel) Legszentebb vallás a haza s emberiség. (Vörösmarty Mihály) Jogot a népnek, az emberiség Nagy szent nevében … S a hon nevében egyszersmind. (Petőfi Sándor) A magyar embernek … nem szabad felednie Porvárt és Garacsot, hol az emberiség jogai … nevében a szatíra fegyverével sújtották le a haladás ellenségeit. (Péterfy Jenő) A való anyag teremtett minket | e szörnyű társadalom | öntőformáiba löttyintve | …, hogy helyt álljunk az emberiségért. (József Attila)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Az embert emberré, az állatvilágból kiemelkedő, magasabb rendű lénnyé tevő szellemi, erkölcsi tulajdonságok összessége; emberhez méltó lét, magatartás, érzület; vkinek emberi mivolta, emberiesség. Ezt hozza magával v. ezt kívánja az emberiség. Igazságtalan …, amit veled tesznek! – kiáltá bennem az emberiség szent érzése. (Kazinczy Ferenc) A biró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse … Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. (Arany János)
emberiségi.
