enyészik
enyészik [e] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e], enyésszen [e-ë], (irodalmi nyelvben) enyész
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Lassan, a természet törvényei szerint fokozatosan megsemmisül, pusztul. Minden csak jelenés [= jelenség]: minden az ég alatt, Mint a kis nefelejts, enyész. (Berzsenyi Dániel) Enyésszen az egyén, ha él a köz. (Madách Imre)
2. (költői, régies) Harcban elesik, meghal. Két száz ezerrel víva meg egy marok Népség … De ah! … A diadal közepett enyésztek. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: beleenyészik; elenyészik.
enyészés; enyésző.
