épül
épül tárgyatlan ige -t, -jön
1. Vmi épül: vmely építmény, épületcsoport v. épületekből álló település készül. Már épül a ház. Csatorna épül az utcában. Híd épül a folyón. A falak téglából épülnek. Hatalmas gyártelepek épültek mindenfelé. Városok épülnek. Tudom én – el tudnám mondani, hogy épült [Szalonta vára], | Mező-Gyarak és több faluhely kövébül. (Arany János) Kicsiny téglából épülnek a nagy házak. (Mikszáth Kálmán) Tagadom, hogy igaz volna a bibliai példázat, amely a leomlott babiloni toronyról szól: a torony áll, a torony épül. (Móra Ferenc) || a. (tájszó) <Személy> építkezik, épületet emel (saját céljaira v. saját telkén). Látszik, hogy jól keres, most is épül.
2. (átvitt értelemben) <Alkotó emberi munka révén> fejlődik, erősödik, gyarapodik vmi. Épül az ország; épül a szocializmus nagy műve.
3. (átvitt értelemben, költői, kissé régies) Épül vmin: vmin alapul, vmire van alapozva; vminek az alapján készül, továbbfejlődik. Széles e világon Minden épül hitványságon. (Kölcsey Ferenc) A boldogságra kevés csak a jelen, A multon épül az s az emlékezeten. (Tompa Mihály) || a. (átvitt értelemben) Épül vmire: mint alapra támaszkodik vmire. A népi demokrácia a munkásosztály uralmára épül.
4. Betegségből, gyöngeségből lábadozik, egészségi állapota javul, erőre kap; éppé (2) lesz. A beteg lassan épül. Addig … tán a szemem is épűl. (Arany János) Hízott, épült, csinosodott a kis sovány fekete asszonyka. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben) Lelki, erkölcsi gyarapodást, erőt, okulást, tanulságot, gyönyörködést merít vmiből. A hallgatók épültek szavain. A jeleneten nemigen épültek a nézők. Ó – nagyon épültem a tekintetes úrnak tanulási kedvén. (Vas Gereben)
Igekötős igék: átépül; beépül; felépül; kiépül; leépül; megépül; ráépül; újjáépül.
épülő; épült.
