érdemes
érdemes [ë-ë v. e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, akinek vmiben, vmely munkaterületen érdemei vannak. Érdemes dolgozó, politikus, tanár.
2. Vmire érdemes: olyan <személy>, aki méltó vmire, megérdemel vmit. Érdemes a dicséretre, jutalomra, kitüntetésre; érdemes a büntetésre; érdemes vkinek a ® kezére. Isten engem büntetésre nem | tart érdemesnek. (Katona József) Váltig szabadkozott, hogy nem érdemes ő olyan nagy gráciára. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Tiszteletre méltó, tekintélyes <személy>. Érdemes hazafi, katona, öregember. Ajtaját kinyitá … s betuszkolta rajta érdemes vendégét. (Jókai Mór) Az … érdemes, neves tábornoknak más dolga volt ezeken a bizarr kolóniákon … (Ady Endre) || a. (1945 után, hivatalos) <A művészetben v. a sportban elért kimagasló teljesítményért, eredményért adományozott, a „kiváló”-nál alacsonyabb fokozatot jelentő címben.> Érdemes művész, sportoló.
3. Olyan <dolog, cselekvés>, amely megéri a ráfordított fáradságot, időt, költséget. Érdemes tanulni; érdemes az üggyel foglalkozni. Nem érdemes megtenni. ® Említésre sem érdemes. Szóra sem érdemes. Érdemes megnézni ezt a darabot. Az élet … mélyebb, emberibb és élni érdemesebb, mint volt az elomlott századokban. (Móra Ferenc) A hegedűk hangja jelenti …, hogy itt van a pillanat, amikor érdemes kukucskálni az ablakfüggönyön. (Krúdy Gyula)
érdemesség.
