eresz
eresz [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A háztetőnek a fal vonalán túl terjedő kinyúló része, mely a ház fala mellett az esőtől védett helyet biztosít. Az eresz hajlata ¬; ® csepeg az eresz. Az eresz alá állt. Eresz alatt fészkel a fecske. Tavasszal, ha lágy idő fordúl, A házak ereszén a jégcsap megcsordúl. (Arany János) A sárkányfejű esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog alá az ereszekről. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): ereszágy; ereszcsöpögő; ereszgerenda; ereszjog; ereszmagasság; ereszpárkány; ereszvíz; 2. áteresz; vízeresz.
ereszes; eresztelen; ereszű.
