éretlen
éretlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <gyümölcs>, amely még nem fejlődött ki teljesen, amely még nem érett meg. Éretlen alma, körte, szőlő. Olyan ez a nép, hogyha megneszeli a törököt, mindent betakarít éretlenül is. (Gárdonyi Géza) Kólikája van, biztosan valami éretlen gyümölcsöt evett. (Nagy Lajos)
2. (orvostudomány) Kellően ki nem fejlődött <kóros elváltozás>. Éretlen daganat, kelés.
3. A teljes testi, szellemi érettség fokát még el nem ért <főleg fiatal személy>. Éretlen gyerkőc, kamasz, tacskó. Hilda … jobb szeretett volna éretlen, mulatságos suhancok közt lenni. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Felelőtlenül, komolytalanul, gyerekesen viselkedő <személy>. Éretlen alak, fickó. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen személyre valló, emlékeztető, tőle származó; komolytalan, idétlen, felnőtthöz méltatlan. Éretlen beszéd, gondolat, indítvány, magatartás, megnyilatkozás; éretlen tréfa. Éretlen gondolkodást árult el. Éretlen megjegyzést tett. Ez éretlen tett volt.
éretlenkedik.
