erődítés
erődítés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (katonaság)
1. Az erődít igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit erődítenek.
2. Védelmi létesítmény, berendezés a terepen az ellenség feltartóztatására és a saját csapatok küzdőképességének növelésére. Állandó erődítés: rendszerint már békében, igen ellenálló anyagból épült erődök csoportja, rendszere; tábori erődítés: alkalmilag, rövid idő alatt, esetleg hevenyészve, odaszállított v. a helyszínen talált anyagokból épült védelmi létesítmények (fedezék, lövészárkok stb.) csoportja, rendszere. Lázas munkával elkészült az erődítés. Úrhölgyek mentek sáncot hordani az erődítésekhez. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): parterődítés.
erődítési.
