érvényesülés
érvényesülés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (kissé választékos)
Az érvényesül (1, 3, 4) igével kifejezett folyamat, megnyilvánulás, állapot; az a tény, hogy vki, vmi érvényesül; érvényre jutás, hatás(ossá v. hatályossá válás); siker, boldogulás. Egyéni érvényesülés. A közösségi érdek, az üzleti szellem, a jogszabály, a törvények érvényesülése; hangjának, ruhájának érvényesülése; a tehetségek érvényesülése; vmely eszme érvényesülése.
érvényesülési.
