érzéketlen
érzéketlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <test, testrész>, amely egyáltalán nem v. csak alig érzékeli a külső ingereket; érzéstelen. A hidegtől egészen érzéketlen a kezem. Az injekció érzéketlenné tette arcát. Bénulás következtében érzéketlen a jobb oldala. || a. <Szemben az érzővel> érzékelni nem tudó; élettelen, holt. Érzéketlen anyag, test.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki nem képes vmit észrevenni, aki hajlam, tehetség, szakképzettség v. gyakorlottság hiányában közömbös vmi iránt, nem mutat érdeklődést, vonzódást vmi iránt. Érzéketlen az ilyen finomságok, a zene iránt.
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki rideg, közömbös vmi iránt, kül. aki szánakozásra, részvétre nem képes. Érzéketlen apa, férj. Érzéketlen mások szenvedései iránt. Érzéketlenné válik. Kati érzéketlen maradt …, mint egy alabástrom bábu. (Mikszáth Kálmán)
4. Érzéketlen (2–3) személyre valló, hozzá tartozó <külső>. Érzéketlen arc. Ha a görögök ma faragnák meg az isteneiket, valószínű, hogy a véletlenséget tennék a főisten feleségévé. Ábrázolnák pedig bekötött szemű, érzéketlen arcú hatalmas alaknak. (Gárdonyi Géza)
érzéketlenség.
